A macskák már több ezer éve élnek velünk. Szép lassan bedorombolták magukat az otthonainkba, társállatokká váltak, és ma már az állatasszisztált intervenciók fontos szereplői is.
Megítélésük mindig is szélsőséges volt. Egykor istenként tisztelték őket – elég, ha az ókori Egyiptom macskaistennőjére, Básztetre gondolunk –, máskor boszorkányok társainak tartották őket, és üldözték őket. Különleges helyet foglalnak el az emberek életében: függetlenségük, titokzatosságuk, ugyanakkor az emberi közelség és érintés iránti igényük teszi őket igazán egyedivé.
Ahhoz, hogy a macskák terápiás állattá válhassanak, először meg kellett ismernünk a fajra jellemző viselkedést. Tényleg kiszámíthatatlanok? Valójában nem. Kommunikációjuk egyértelmű, ám odafigyelést igényel, hiszen eredetileg magányosan éltek, ráadásul nemcsak ragadozók, hanem egyben prédák is voltak. Ezek a tulajdonságok nem tették szükségessé a látványos kommunikáció kialakulását.
Állapotukat apró jelekkel fejezik ki: a fültartással, a szemek összehúzásával, a testtartással vagy éppen a farok mozgatásával. Egyetlen dolgot azonban az emberrel való együttélés során fejlesztettek tovább, hogy jobban megérthessük őket: ez pedig a nyávogás.
A macska domesztikációja nem az emberrel való szoros együttműködésről szólt. Feladatuk az önálló „munkavégzés” volt: a rágcsálók távol tartása, hogy azok ne okozzanak kárt az embernek, ezért sokáig nem is képezték őket. Ma már azonban tudjuk, hogy a macskák rendkívül jól taníthatók.
Önfejűek, hiszen csak azt hajlandók megtenni, ami számukra is elfogadható vagy megéri. Valószínűleg éppen ez a tulajdonság segítette őket az evolúció során a fennmaradásban. Ezek a jellemzők azonban önmagukban sem nem rosszak, sem nem jók.
A macskák viselkedésének megismerése és a rájuk adott megfelelő reakciók jelentik a terápiás munkára való felkészítés alapját. Erre építve készíti fel a macska habilitációs tréner a macskát és gazdáját a közös munkára.
Mitől lesz egy macska terápiás cica?
Egy terápiás macska jól alkalmazkodik az idegen környezethez, jól viseli az utazást, szívesen lép kapcsolatba ismeretlen emberekkel, és örömmel hajtja végre a tőlük kapott feladatokat.
Egy terápiás cicánál különösen fontos az emberhez való kölyökkori szocializáció. Ennek hiányában félni fog az emberektől, és inkább kerülni fogja a velük való kapcsolatot. Ezért fontos olyan kölyköt választani, amely megfelelően szocializálódott az emberhez.
A többi már a megfelelő tréningen múlik. A macska gyorsan tanul, és ugyanazokkal a tréningmódszerekkel készítjük fel, mint a kutyát, csak sokkal kisebb lépésekben.
A tréning során fontos figyelembe venni, hogy a macska – a kutyával ellentétben – nem akar megfelelni az embernek. Figyelme könnyen elterelődhet, a legkisebb idegen zaj is kizökkentheti, ezért nagyon fontos, hogy biztonságos teret biztosítsunk a cica számára. Ezt már a képzés alatt meg kell teremteni, és a munka során is fenn kell tartani.
Minél inkább sikerül nyugodt légkört teremteni számára, annál együttműködőbb lesz, és annál stresszmentesebb élményt jelent a cicának a foglalkozás.
A megfelelő motiváció kiválasztása nélkül sem tanítani, sem dolgozni nem tudunk a macskával. Leggyakrabban ételt használunk motivációként, sokszor többfélét is, de természetesen más eszközeink is lehetnek, például a simogatás vagy a játék.
A felkészítés nemcsak a macskáról szól, hanem a gazdájáról is. A gazda elsajátítja a képzési módszereket, az etológiai alapokat, valamint a viselkedési problémák kezelésének módjait. Az így megszerzett tudást a közös munka során is alkalmazni tudja, ezáltal védve macskája jóllétét és megfelelően kezelve a felmerülő problémákat.
A megfelelő macska kiválasztásánál a fajtánál fontosabb a cica habitusa és a kölyökkori szocializációja. Figyeljük, hogyan reagál az idegen emberekre, mennyire játékos, elfogadja-e az ételt, illetve követi-e az embert. Azt is megfigyeljük, mennyire tűri a simogatást, hogyan reagál az ölelésre.
Összességében a macskát egészében nézzük, és ezek alapján tudjuk eldönteni, hogy alkalmas lehet-e a terápiás munkára. Ez azonban még csak az alap, hiszen a felkészítés során sok minden változhat.
Több mint egy kedves társ – a macskaasszisztált foglalkozások
A terápiás macskák különböző állatasszisztált intervenciókban vesznek részt. Ezek hatékonysága több tényező együtteséből áll össze.
A biofília hipotézis szerint az emberben evolúciósan kódolva van a természettel való kapcsolódás iránti vágy (Edward O. Wilson).
A flow-élmény során az ember annyira elmélyül abban, amivel foglalkozik, hogy közben örömöt érez, feloldódik, és szinte megszűnik körülötte a külvilág. Ebben az állapotban sokkal hatékonyabban tudunk teljesíteni és feladatokat megoldani (Csíkszentmihályi Mihály).
Az élményalapú megközelítés akkor is fontos szerepet kap, ha nem kifejezetten az oktatás a cél. Az élménypedagógia a közvetlen tapasztalásra, az érzelmi bevonódásra és a problémamegoldásra épül.
Az állatasszisztált foglalkozásoknak jótékony egészségügyi hatásai is lehetnek. Segíthetnek a stressz csökkentésében, valamint hozzájárulhatnak az oxitocin, az úgynevezett „boldogsághormon” termelődéséhez. Nyugtató hatásuk mérsékelheti a pulzusszámot, ezáltal kedvezően hathatnak a magas vérnyomásra is.
Egyes kutatások szerint a macskák dorombolásának frekvenciatartománya támogathatja a csontok, az inak és az ízületek regenerációját, valamint enyhítheti az ízületi fájdalmakat.
A terápiás állat a foglalkozás során motivációs eszköz lehet. Emellett facilitátori hídként is működhet a foglalkozásvezető és a kliens között, segítve a kapcsolódást és az együttműködést.
Az állatasszisztált intervenciók különböző típusú foglalkozásokat foglalnak magukba, amelyeket céljuk szerint kategorizálunk. Általánosságban három csoportba soroljuk őket, de a kategóriák folyamatosan bővülnek.
AAA – állatasszisztált aktivitás: Célja az élmény- és örömszerzés. Ezek többnyire egy alkalmas foglalkozások.
AAE – állatasszisztált oktatás: Ennél az intervenciónál valamilyen ismeretanyagot adunk át a klienseknek. Ez lehet egy állatjóléti bemutató, de akár egy matematikaóra is. Az ilyen programok általában több alkalomból állnak.
AAT – állatasszisztált terápia: Ez egy célzott foglalkozás, amelynek során fejlesztés és tanulás valósul meg. Ezek a folyamatok több alkalomból állnak, dokumentáltak, és akár több szakember bevonásával is történhetnek.
A különböző kategóriák azonban sokszor összemosódnak, így egy-egy foglalkozás több csoportba is beleillhet.
Az állatasszisztált intervenciókban többnyire négy szereplő vesz részt: a foglalkozásvezető, a terápiás macska, a macska felvezetője, valamint a kliens vagy kliensek.
A foglalkozásvezetőnek rendelkeznie kell az adott intervenció vezetéséhez szükséges végzettséggel. Például logopédiai fejlesztést csak megfelelő végzettségű gyógypedagógus tarthat. Előfordulhat az is, hogy maga a felvezető vezeti a foglalkozást, amennyiben rendelkezik az ehhez szükséges képesítéssel.
A foglalkozást a foglalkozásvezető tervezi meg. Kitűzi az elérendő célt, és kialakítja az óra felépítését. A felvezető ehhez igazítja a macska feladatait, figyelembe véve például, hogy milyen trükköket ismer. Kettejük közös munkájából születik meg a foglalkozás, amelyet a macskával együtt valósítanak meg.
A felvezető feladata az is, hogy macskája megfelelően felkészült legyen az órára. A terápiás cica legyen ápolt, tiszta, egészséges, és rendelkezzen az adott feladatok elvégzéséhez szükséges képzettséggel.
Az állatjólét szempontjából a macska védelme is kiemelten fontos. Egy terápiás cica hetente körülbelül 2-3 órát tud dolgozni. A túlterhelés frusztrációhoz vezethet, amely viselkedési problémákat, sőt akár kiégést is okozhat.
A felvezető feladata, hogy a foglalkozások során arról is gondoskodjon, hogy a macska számára is kellemes és örömteli legyen a közös munka.
A vizsgán túl – a terápiás macskák mindennapjai
A terápiás vizsgákat a Terápiás és Segítő Macskákért Alapítvány szervezi. Az alapítványnál habilitációs macskatréner-képzés is folyik.
Jelenleg Magyarországon nincs külön szabályozás a terápiás macskákra, ezért a vizsgarendszert és az egészségügyi előírásokat maga az alapítvány dolgozta ki. A vizsgák célja, hogy a kliensek felkészített macskákkal és gazdáikkal találkozzanak.
Az egészségügyi előírások egyrészt azt szolgálják, hogy a foglalkozások résztvevői ne kapjanak el fertőző betegségeket, másrészt a terápiás cica védelmét is biztosítják.
A terápiás páros három különböző záróvizsgát tehet: látogatói, klasszikus vagy kapcsolatközpontú vizsgát. Emellett a vizsgák korosztály szerint is differenciáltak, attól függően, hogy a páros 12 év alatti vagy 12 év feletti korosztállyal szeretne dolgozni.
A vizsga határozza meg, hogy a terápiás páros milyen típusú foglalkozásokon vehet részt. A különböző kategóriák között a legnagyobb eltérést az jelenti, hogy a macska mennyit dolgozik a gazdájával, illetve mennyit a kliensekkel.
A látogatói programban résztvevő macska kevesebb, míg a kapcsolatközpontúban a kliens több olyan helyzetbe kerül, ahol feladatot kell megoldania a macskával.
A látogatói programok az állatasszisztált aktivitások csoportjába tartoznak, míg a másik két kategória oktatási vagy terápiás célokat is szolgálhat.
A felvezető szerepe is eltér az egyes kategóriákban. A kapcsolatközpontú foglalkozások során minél inkább háttérbe vonul, míg a többi kategóriában sokkal aktívabban vesz részt a foglalkozáson.
Az első két kategóriában fontos, hogy a macska megcsinálja, amit kérnek tőle, hiszen ezzel örömet szerezhet, vagy motivációt adhat a résztvevőknek. A kapcsolatközpontú foglalkozások lényege azonban az, hogy hogyan hat egymásra a kliens és a macska, illetve hogyan tudnak együttműködni egymással.
A klasszikus foglalkozások során a macskával végzett feladatok több funkciót is betölthetnek. Lehet motiváló hatásuk: például egy matematikaórán, ha a gyermek helyesen adja meg egy szorzás eredményét, kérhet egy trükköt a macskától. Fejleszthetik a finommotorikát is, amikor különböző ujjaival kell megsimogatnia a cicát. Emellett az érzékenyítés is lehet fontos cél.
A kapcsolatközpontú foglalkozások lényege a kapcsolódás megélése, valamint az, hogy a kliens hogyan tud együttműködni a macskával. A különböző feladatok ezt szolgálják, de előfordul, hogy feladatokra sincs szükség: már azzal, hogy egy térben vannak, elindul a folyamat. Ez egy önismereti és fejlesztő jellegű foglalkozás, amely a macska viselkedésére épül.
Bármilyen vizsgával is rendelkezzen egy terápiás macska, és bármilyen területen dolgozzon, egyben valamennyi fajtársát is képviseli. Megmutatja, milyen képességei vannak egy cicának, és azt is, hogyan kellene tartani őket ahhoz, hogy jól érezzék magukat.
A családi macskáknak is szükségük van képzésre és játékra. Minden macskatartónak fontos értenie saját kedvence jelzéseit.
A Terápiás és Segítő Macskákért Alapítvány minden munkatársa ezen is dolgozik: hogy a macskák ne „fogyóeszközök” legyenek, hogy kevesebb kóbor cica éljen az utcákon, és hogy minél több embernek segíthessenek, örömet okozhassanak úgy, hogy az a terápiás macskák számára is örömteli és jó legyen.
TÓTH ESZTER
habilitációs kutya és macska kiképző
www.macskakepzes.hu
Tóth Eszter
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A Rák Ellen- Az Emberért, A Holnapért Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! Az alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
