Mi történik, ha valaki egyszerre érti a hitet és az emberi lelket? Gyökössy Endre erre adott választ élettel, derűvel és figyelemmel. A mindenki által csak Bandi bácsiként emlegetett lelkész gyakran ült be egy kávéházba, és figyelte az embereket. Számára minden történet fontos volt. Nem elméletekben gondolkodott, hanem sorsokban. Úgy beszélt hitről és lélekről, hogy közben közelebb vitt önmagunkhoz.
Református lelkész és pszichológus volt, de sokak számára ennél több. Olyan ember volt, aki segített megérteni önmagunkat. Ritka képessége volt, hogy ugyanazzal a természetességgel beszélt hitről és lélekről, mint más a hétköznapi dolgokról. Nála ez nem két külön világ volt.
Bandi bácsi nem az olcsó vidámságban hitt. Tudta, hogy az élet nehéz is tud lenni, de közben azt is, hogy a nehézségeknek értelme lehet, és hogy az ember képes gyógyulni. Derűje nem felszínes volt, hanem átélt. Innen fakadt az a nyugalom, amit olyan sokan megéreztek mellette.
Számára a hit nem tiltások rendszere volt, hanem egy kaland. Egy út, amelyen a lélektan segít eligazodni, a hit pedig irányt ad. Úgy gondolta, a kettő erősíti egymást.
Generációk számára jelentett felszabadító felismerést, hogy nála a Biblia és Carl Gustav Jung gondolatai nem kioltották egymást, hanem együtt segítettek jobban megérteni az embert. Megmutatta, hogy a hit nem bezár, hanem épp ellenkezőleg: tágasabbá teszi a gondolkodást.
Gyakran beszélt arról is, mennyire fontos a humor. Szerinte az egyik legbiztosabb jele annak, hogy valaki lelkileg rendben van, ha tud nevetni, akár saját magán is.
Híres „boldogmondásai” ma is megszívlelendők:
„Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert sosem lesz vége a szórakozásuknak.”
„Boldogok, akik meg tudják különböztetni a kupacot a hegytől, mert sok kellemetlenségtől mentik meg magukat.”
De milyen volt ő a mindennapokban?
Pontosan olyan, mint amilyennek a könyveiben megismerhettük, közvetlen, figyelmes és sallangmentes. Nem „szent szobor”, hanem hús-vér ember. Szerette a jó kávét, a pipafüstöt – és mindenekelőtt az embereket.
Nem véletlenül hívták „a bűnösök barátjának”, mivel abba a budapesti gyülekezetbe, ahol szolgált, nemcsak „mintakeresztények” jártak. Olyanok is betértek hozzá, akik messziről elkerülték a templomokat.
Egyszer valaki megjegyezte neki, hogy túl sokat mutatkozik kétes alakokkal. Ő csak elmosolyodott: „Tudja, Jézust is ezzel vádolták. Ha ő jó társaságban lett volna, mi most nem ülnénk itt.”
Egy másik alkalommal egy fiatalember szólította meg egy kávéházban. Nem tudta, hogy ki ő, csak egy kedves arcú idős embert látott benne. Panaszkodni kezdett az életére. Bandi bácsi végig hallgatta, majd csak ennyit kérdezett:
– Mondja, maga szokott néha köszönni saját magának a tükörben?
A fiú meghökkent.
– Próbálja meg holnap reggel – folytatta. Köszönjön, és mondja azt: „Szia, ember, Isten hozott ebben a napban! Meglátja, a tükörkép vissza fog mosolyogni.”
A fiatalember később a tanítványa lett.
Bandi bácsi különleges képessége az volt, hogy egyszerre látta az emberi gyengeséget és a benne rejlő lehetőséget. Nem volt naiv – pontosan tudta, mennyi fájdalom és törés van bennünk. Mégsem lett cinikus. Azt mondták róla: olyan volt, mint egy lelki röntgen. Ránézett az emberre, és megérezte, mi fáj, de nem állt meg a diagnózisnál. Mindig adott valamit hozzá: egy mondatot, egy gondolatot, egy reményt.
Gyakran mondogatta: „Isten nem azt akarja, hogy beleszakadjon a szíved, hanem azt, hogy kinyíljon.”
Batári Gábor
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A Rák Ellen- Az Emberért, A Holnapért Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! Az alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
