Van egy régi magyar mondásunk: „A hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát.” Gyerekként talán mosolyogtunk rajta, felnőttként viszont egyre inkább érezzük a súlyát, mert a hazugság nemcsak egy-egy rossz mondat, hanem sokszor egy egész világ, amely körülvesz bennünket. Ebben a „hazugságvilágban” élve különösen aktuális Pál apostol tanácsa: válogassuk meg, mire figyelünk, mit engedünk be a gondolatainkba, és mit tartunk értéknek.
Mindannyian hallunk különböző pletykákat. Figyeljük meg mit teszünk ilyenkor, továbbadjuk, mert érdekes vagy megállunk és felteszünk két egyszerű kérdést: Ez biztos igaz? És ha nem, miért mondom tovább? Itt kezdődik a különbség a hazugságvilág és az igazság útja között.
Pál apostol ezt mondja: „Ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó… azt vegyétek fontolóra.” (Filippi 4,8)
A Filippi levél nem egyszerűen erkölcsi listát ad, inkább egy szűrőt kínál, ami sokat segít abban, hogy tudatossá váljunk a különböző mértékű – legyen ártalmatlan füllentés, legyen ártó szándékú – hazugságok megállításában: igaz-e, amit hallok? tiszta-e a szándék mögötte? épít-e engem és másokat? A mai világban ez különösen fontos.
Naponta találkozunk féligazságokkal, manipulációval, túlzásokkal. Nemcsak a médiában, hanem a mindennapi beszélgetésekben is. Egyre több hazugság vesz körül minket. Mi is hazudunk és nekünk is hazudnak. Ismerős helyzet: valaki mond valamit, és pontosan tudjuk, hogy nem igaz, mégsem szólunk. Van egy hallgatólagos megállapodás: ő finomítja a valóságot, mi pedig udvariasságból elfogadjuk. De nevezzük nevén, ez hazugság!
Lehet ártatlan füllentés. Lehet a mindennapi pletykálkodás. Lehet tudatos megtévesztés. De a kérdés ugyanaz marad, kinek jó ez a mindennapjainkat átszövő hazugságáradat?
Jim Morrison szavaival: „Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni.”
Mai igemagyarázatunkban mi így mondjuk, állítsuk meg a hazugságvilágot!
Könnyebb, mint hinnénk
Az ige és a mondás együtt aktuális. A hazugság ugyanis bonyolultabb az igazságnál. Egy hazugságot fenn kell tartani. Egy másikkal kell alátámasztani. És még eggyel, és még eggyel…
Az igazság ezzel szemben egyszerű, mert nem kell megjegyezni, nem kell védeni. És éppen ezért hosszú távon mindig gyorsabb.
Nem minden hazugság egyforma
Fontos különbséget tenni. Nem ugyanaz az a „hazugember”, aki félelemből szépít, aki gyengeségből hallgat és aki tudatosan árt. Az első: gyarló. A második: éretlen. A harmadik: veszélyes.
A legtöbb ember nem gonosz, csak nem elég bátor az igazsághoz. Például, ha olyan közegben nőttünk fel, ahol nem lehetett hibázni, nem lehetett őszintének lenni, akkor azt tanultuk meg, hogy legalábbis egy ideig jobb elrejteni a valóságot, addig is békén hagynak. Innen indul a „jóhiszemű” hazugság. És ha nem állítjuk meg, ebből lesz a megszokás, majd rendszer, majd életforma.
„Ami a szívemen, az a számon” – szól egy mondásunk.
Jól hangzik, de tényleg ezt akarjuk? Egy olyan világot szeretnénk, ahol mindenki kíméletlenül kimond mindent? Sokan erre azt mondják, így nem lehetne élni. És valószínűleg igazuk van. A lényeg nem az, hogy mindent kimondunk-e, hanem az, hogy igazat mondunk-e, amikor megszólalunk. Van különbség!
Egy klasszikus példa a Hanta Boy (eredetiben Liar Liar), ahol Jim Carrey karaktere egy napig képtelen „nem hazudni”. Az élete azonnal káoszba fordul. Miért? Mert addig a hazugság volt a működési terepe.
Ki a valódi hazug?
A Biblia sokkal keményebben fogalmaz, mint mi. Hazug az, aki szándékosan árt másoknak, aki rágalmaz, ferdít, manipulál, aki képmutató módon „jámbornak látszik”, aki haszonért, érdekből él a hazugsággal. Ez már nem gyengeség. Ez döntés. És itt már nem az a kérdés, hogy „belefér-e”, hanem az, hogy mit rombol szét maga körül, és bennünk.
A kellemetlen igazság rólunk
Itt jön a legnehezebb rész. Nem csak elszenvedői vagyunk ennek a világnak, hanem részei is. A félreértés elkerülése érdekében szögezzük le: hazudunk, amikor szerepet játszunk, hazudunk, amikor jobbnak mutatjuk magunkat, amikor elhallgatjuk a valóságot, vagy csak sodródunk a többiekkel. Ez az, amit a hit nyelve így fogalmaz: nem az igazság világában élünk, hanem annak árnyékában.
Jim Morrison mondata itt új értelmet kap: nem csak kiszállni akarunk a világból, hanem végre valóságosan, igazságosan élni benne.
Kiút a hazugság hálójából
Jézus azt mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Ez egy irány. Pál apostol nagyon gyakorlatiasan azt is megmondja, hogyan induljunk el rajta: „arra figyelj, ami igaz.”
Az ige nem brutális őszinteséget kér tőlünk, hanem igazsághoz igazított szívet. Nem azt mondja, hogy harcoljunk minden hazugság ellen, hanem hogy tápláljuk az igazat magunkban. Figyeljük meg tudatosan, amit nézünk, amit hallgatunk, amit mondunk, amit továbbadunk. Ez formálja a személyiségünket, és ez az a pont, ahol a „hazugságvilág” meginog.
A hazugság rövid távon működik, hosszú távon lelepleződik. A változtatásnak nem nagy ígérgetésekkel kell nekiindulni, hanem apró döntésekkel: ezt nem mondom tovább, ezt tisztázom, ezt most kimondom tisztelettel, de őszintén.
Nem lesz mindig kényelmes az őszinteség, de lesz benne valami, amit a hazugság soha nem tud adni: belső tisztaság. És ez az, amire a legjobban vágyunk.
Batári Gábor
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A Rák Ellen- Az Emberért, A Holnapért Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! Az alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
