Az „Ép testben ép lélek” közmondás szinte mindenki által ismert, mégis sokszor feledésbe merül, hogy mit is jelent valójában.
„Mint a szeretet, a rák is átlép minden határt,
átugrik minden távolságot,keresztülnyomul minden
korláton, legyőz minden akadályt.
Mint a szeretet, semmi előtt sem torpan meg,
mindenre kiterjed, benyomul az élet minden
területére, uralja az egész életet.
Mint a szeretet, a rák is halhatatlanságra törekszik,
és mint a szeretet, egyszer sem jut eszébe a haláltól
félnie. Így a rák valójában nem más, mint
az árnyékba süllyedt szeretet.”
(Rüdiger Dahlke)
Ha a test megbetegszik, ezzel egyfajta üzenetet küld a tudat felé. Napvilágra hozza, hogy valami nincs rendjén a páciens belső útjain. Daganatos betegségek esetén pedig egy nagyon mélyre ásott problémáról van szó, ahol a betegség rákényszeríti a beteget, hogy végre szeresse önmagát. A csupán gyógyszerekkel kezelt tünet később megint felszínre kerülhet egy újabb betegségben, ha a tüneteket kiváltó lelki probléma feldolgozatlan marad.
GYÖTRELEM, VAGY KIHÍVÁS – A HOZZÁÁLLÁS FONTOSSÁGA
A rákkal diagnosztizált betegek egy része úgy érzi, hogy itt a gyötrelmes vég és küzdelem nélkül fel is adja. Van, aki viszont kihívásnak, egy új életszakasz kezdetének tekinti, mikor végre kiállhat önmagáért. A döntés a beteg kezében van. A kétségbeesést meg kell élni ahhoz, hogy a beteg kilépjen végre a komfortzónából és megtegye azokat az életben maradásáért szükséges lépéseket, amiket eddig elodázott. Az első fontos lépés annak elfogadása, hogy a betegség okkal érkezett.
AZ ŐSZINTESÉG GYÓGYÍTÓ EREJE
A betegség rákényszeríti az embert arra, hogy elengedje a kezéből a gyeplőt és átadja magát a gondviselésnek. Őszintévé tesz, megváltoztat és nagy fejlődési lehetőséget hordoz magában. Fontos, hogy a betegséget ne büntetésként, hanem igényeinket feltáró lehetőségként fogadjuk, melynek segítségével eljuthatunk a legmélyebb önismerethez. A lelki okok tisztázása elindít a gyógyulás felé vezető úton. Ez a folyamat viszont nem éppen leányálom, hiszen pontosan arról szól, amivel nem akarunk szembenézni.
A RÁKOS SEJT ÉS AZ ÖNMEGVALÓSÍTÁS
Biológiai értelemben a daganatos megbetegedések lényege, hogy egy addig egészséges sejt egyszer csak elkezd növekedni. Önellátóvá válik, kitör a szerepéből, nincs tekintettel többé a környezetére és nem alkalmazkodik többé a többi egészséges sejtekhez. Csak az a célja, hogy önmagát megsokszorozza. Vakmerően, rendezetlenül, halálfélelmet nem ismerve terjeszkedik. Nem függ a többiektől és nem tartja tiszteletben a határokat. Semmit sem ad, viszont mindent elvesz, ami a fejlődéséhez szükséges. Pont úgy viselkedik, mint egy embrió.
A MEG NEM ÉLT ÉLET ÉS A DAGANATOS BETEGSÉG KIALAKULÁSA
A terápiák során kialakul egy kép a rákos megbetegedésben szenvedő emberek igen gyakori jellemvonásairól. A beteg kórelőzményében sokszor igen erős szülői kontroll áll, melynek következtében egy túlzott megfelelési kényszert hordoz és az esetek túlnyomó többségében a látszat emberévé válik. Rendkívül konfliktuskerülő és megpróbál beleolvadni a környezetébe. Igyekszik megfelelni az elvárásoknak és nem nagyon szeret kitűnni a képből. Nem hozakodik elő saját igényeivel, nehogy bárkit is zavarjon vele. Másokat szolgálva saját igényeit teljesen elnyomja, problémáit és érzéseit nem nagyon osztja meg senkivel. Olyannyira nagy benne az elnyomás és olyannyira nem harcol önmagáért, hogy évekig nem jön ki semmilyen akut megbetegedés rajta, még egy enyhe megfázás sem. Mintha mindennel maximálisan elégedett lenne.
Tulajdonképpen viszont az az igazság, hogy nem tud nem-et mondani és hagyja, hogy mások elhalmozzák megoldandó feladatokkal, amiket ő akkor is türelmesen elvégez, ha beleszakad. Példaképnek számít a környezete szemében, aki egy tipikus „jóember”. Csendes, türelmes, az agressziónak a szikrája sem látszik rajta. Önzetlen és segítőkész, szinte mindenki szereti, de senki nem tudja mennyire szorongó és depressziós ember ő valójában.
A NORMÁKBÓL VALÓ KITÖRÉS A GYÓGYULÁSHOZ VEZETŐ ÚTON
A rákos megbetegedések pszichoszomatikus megközelítését és a gyógyuláshoz szükséges lépéseket Rüdiger Dahlke osztrák pszichoterapeuta több írásában is megtalálhatjuk. Elméletének lényege, hogy az önmegvalósításra irányuló törekvéseink elnyomása daganatos megbetegedésekhez vezet. Ezért a gyógyulás felé vezető úton első lépésként ajánlatos lélekben visszatérni akaratos gyermeki énünkhöz és elindulni a saját igények felé. Tanuljunk meg nem-et mondani és bátran lázadjunk fel a társadalom által felállított szabályok ellen.
Legyünk önzők, hívjuk elő és éljük meg rég elnyomott egonkat. Gyermeki ösztönnel éljük meg az élet adta lehetőségeket. Magyarországon is alkalmazzuk az ún. Simonton terápiás módszert, melynek során a betegnek agresszív módon kell felvennie a harcot a rák ellen egy irányított meditációs technika segítségével. Ily módon a beteg – képzelőereje segítségével- végre elkezd önmagáért kiállni, megtapasztalhatja milyen, ha önmagát helyezi előtérbe.
NEM-ET MONDANI, DE HOGYAN?
Hipnoterápiás ülések alatt gyorsan kiderül, hogy a megfeszült megfelelési kényszer általában gyermekkorból ered, mikor valamelyik szülőnek nem merünk nem-et mondani attól való félelmünkben, hogy a számunkra létfontosságú személy nem fog szeretni minket. Ha viszont végigvisszük a képsort egyértelműen kiderül, hogy félelmünk alaptalan volt. A szülő általában nem vonja meg a szeretetét egy életre a gyerektől csak azért, mert az nem-et mond teszem azt a bablevesre, de a gyerek ezt nem tudja.
Szorongásunk gyökereit feltárva a berögzült viselkedésminták könnyebben kezelhetőek. A nem-et mondásunk következménye az lesz, hogy embertársunk – jelen esetben a szülő – megtanulja, hogy nem szeretjük a bablevest. Nem fog kevésbé szeretni, viszont közelebb kerül hozzánk. Ami pedig a többi embert illeti, megismerik a határainkat azzal, ha olykor nem-et mondunk nekik. Ilyen formán olyan emberekkel vehetjük körbe magunkat, akik mellett önmagunk lehetünk, nem pedig olyanokkal, akiknek megfelelni kényszerülünk. Lehet, hogy lecserélődnek mellettünk az emberek, de legalább jól érezzük magunkat a bőrünkben. Mindenesetre boldogságunk akadálya legtöbbször csak a fejünkben létezik.
EGYSÉGTUDAT ÉS GYÓGYULÁS
Mint ahogyan a rákos sejt példájából is kiderül, a céltalan élet a saját vesztébe rohan. Ezért – ha megfogadjuk Rüdiger Dahlke tanácsát – miután megtapasztaltuk, hogy milyen a saját akaratunkat, egónkat érvényesíteni, meg kell tanuljunk beilleszkedni a társadalomba, a környezetünkbe, a nagy egységbe. Fel kell ismerni, hogy az ego zabolátlan kiteljesedése ugyanolyan zsákutca, mint annak teljes elnyomása. Az emberiség egy tagjaként nem válhatunk teljesen függetlenné, hiszen az ember társas lény és együtt alkotunk egy egységet.
Fel kell ismerjük azt a tényt, hogy egymásért jöttünk a világra. Sorsunk nem csak minket érint, hanem mindenki másnak az életét is befolyásolja, akivel csak kapcsolatba kerülünk. Ismerjük fel, hogy a bennünk lévő sejtek összhangja éppúgy az egységet képviseli, mint amilyen kapcsolatban mi magunk is állunk a körülöttünk lévő emberekkel. Minden embernek és minden sejtnek megvan a maga szerepe az egységben.
A SZERETET SZEREPE A GYÓGYULÁSBAN
Mint a daganatos megbetegedéstől szenvedő embernek, a rákos sejtnek is az jelentené a megoldást, ha a környezetével együttműködve, azt elfogadva tudna létezni.
Ha igazán szeretjük önmagunkat, akkor nem engedünk beleszólást az életünkbe. Úgy élünk, ahogyan jónak látjuk és meghúzzuk a határainkat. Igyekszünk megvalósítani álmainkat, használjuk kreativitásunkat és megteszünk mindent önismeretünk fejlesztése érdekében.
Ha igazán szeretjük önmagunkat, akkor nyitunk a világ felé, kipróbálunk új dolgokat és megosztjuk érzéseinket másokkal. Saját döntéseinkkel kézben tartjuk életünk irányítását és megadjuk magunknak a szükséges énidőt. Naponta legalább egy órát, hetente legalább egy napot, havonta legalább egy hétvégét szánunk feltöltődésre.
Ha igazán szeretjük önmagunkat, akkor megengedjük magunknak, hogy szeressünk és hogy viszont szeressenek. Elfogadjuk, hogy szeretni jöttünk a világra és úgy szeretjük, úgy óvjuk önmagunkat, mintha a saját kiszolgáltatott gyermeki énünkről kéne gondoskodnunk.
Ha igazán szeretjük önmagunkat, akkor agressziónkat megpróbáljuk kifejezni a világ felé és nem önmagunkat romboljuk vele. Megtesszük önmagunkért a szükséges lépéseket, határozottan kiállunk magunk mellett és nem szorítjuk háttérbe saját igényeinket. Az elszigetelődés helyett pedig a felelősségteljes önállóságot választjuk.
DÁRDAI VIKTÓRIA
holisztikus terapeuta, parapszichológus
www.dardaiviktoria.hu
www.youtube.com/@VikiDardai
dardai.viki@gmail.com | +36 20 519 1269
Dárdai Viktória
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A Rák Ellen- Az Emberért, A Holnapért Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! Az alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
