Nagy eséllyel mindenki átélt már traumatikus eseményt életében. A trauma egy hirtelen, erős fizikai vagy pszichés stresszel járó állapot, mely fenyegetőleg hat biztonságérzetünkre, tehát egy extrém stresszre adott válaszreakció, amely az egyénben játszódik le, amit átél.
Ez történhet családon belül vagy más ember általi érzelmi vagy fizikai bántalmazás miatt, természeti katasztrófák formájában, háborúk tekintetében, ami kollektív érintettséget eredményez. Feldolgozatlan esetben, akár ha valaki próbálja bagatellizálni, vagy pont a környezete teszi ezt, hosszabb távon számos káros hatásával kell szembesülnie: folyamatos stressz, feszültség, készenlét, akár alvás-, és evészavar, pszichoszomatikus tünetek, szív-, és érrendszeri, valamint emésztőrendszeri zavarok formájában, A trauma felszínre törésekor azt érezhetjük, mintha lerántana egy örvény, ez egy semmihez sem hasonlító, talán sokaknál soha át nem élt állapot. Az egyént ért trauma, illetve veszteség közvetlen negatív hatását elsődlegesen csökkenteni kell, majd egy hosszabb folyamatban a tudjuk segíteni a feldolgozását.
Egy átélt trauma után soha nem lesz senki a régi, de az a jó hír, hogy sok más, addig elfeledett, vagy elhárított kapcsolatot, attitűdöt rendezhet, vagy keretezhet át, oldozhat fel olyan nyomasztó terheket és gondolatokat, melyekről szintén azt hitte, sosem történhet meg, vagy egyáltalán léteznek.
Amikor a múlt tovább él bennünk
A transzgenerációs traumával kapcsolatban még mélyebbre kell ásni: valaki a felmenőink közül szenvedett el olyan megrázkódtatást, amit nem tudott feldolgozni, vagy nem is kapott benne segítséget. Az ehhez a traumához, illetve hiedelemvilághoz kapcsolódó félelmet és szorongást pedig magyarázat és ráutalás nélkül kapják meg az utódok, úgy, hogy sem jelentést nem tudnak hozzá kapcsolni, sem a kiváltó okkal nem találkoztak. Félelmeink és szorongásaink közül egyébként óhatatlan, hogy mi is adunk át kisebb-nyomasztó terheket utódainknak.
Ezek a lelki terhek és családi minták különböző módon öröklődhetnek a generációkon keresztül. Az epeginetikai változások során, külső környezeti és életmódbeli hatásokra megváltozhat a génjeink működése. Ezen géncsoportok be-, illetve kikapcsolásával bizonyos betegségek alakulhatnak ki. A tanult viselkedésmintázatok során a szülő viselkedését, reakcióit másolja le és tanulja el a gyermek. A kötődés pedig már az magzati életkorban elkezdődő folyamat, de annak minősége, alakulása már függ a szülők traumáitól: így jöhet létre az ambivalens elkerülő, a túlóvó, vagy a dezorganizált, félelem teli elkerülő kötődés. Gyermekkorban jelentősen hozzájárul a rezilienciához (pszichés rugalmasság, alkalmazkodóképesség), ha a károsító hatásoknak kitett gyermeknek rendelkezésére áll egy pozitív kötődési személy, pl. nagyszülő, akivel a fájdalmas élmények megoszthatók, akinél támogatást, törődést talál, s tapasztalatot szerez a szeretetteljes emberi kapcsolatok létezéséről. A nehéz élethelyzeteket, kríziseket átélő felnőttek képesek a reziliens viselkedés fenntartására, ha szociálisan jól integráltak és kapcsolati kötődéseik stabilak. Amennyiben meg tudják osztani érzelmeiket környezetükkel, támogatásukból erőt tudnak meríteni, és felismerik azokat a helyzeteket, amikor professzionális (orvosi, pszichológiai) segítséget kell kérniük.
Vajon honnan sejthetjük, hogy ilyen traumát hordoz valaki? Utalhat erre a megmagyarázhatatlan szorongások sorozata is, ezek általában olyan helyzetben jelentkeznek, mikor racionális indokot nem találhatunk rá. Azonban ez nem mindig transzgenerációs traumára utal, hiszen maga a szorongás lényege, hogy nem tudjuk megfogalmazni, miért is érezzük. Nagyon sok esetben már sokkal jellegzetesebb érzésről számolnak be az egyének: kívülállónak érzik magukat, esetleg sokszor láthatatlannak, magányosnak, céltalannak (ehhez kapcsolódó hiedelem például, amit kapunk a családtól: „nem rajtunk fog ez múlni”, „mit fognak mondani az emberek”, „ilyenekről nem illik beszélni”). Nehezen kapcsolódnak és oldódnak fel, nehezen köteleződnek el, és a kirekesztettség érzése is megjelenhet. Ezek az érzések önmagában is megterhelőek, főleg, ha megjelenik a bűntudat, vagy az az érzés, hogy ő hibázott valamiben. Maga a szorongás és a rumináció, a rágódás is nagy eséllyel okoz pszichoszomatikus tüneteket, ezek megjelenésére szinte minden bizonnyal számítanunk kell.
A felmenőink sorsát valamennyire-ki jobban, ki kevésbé-ismerjük, láttuk a párkapcsolatok, családi kapcsolatok mintázatát, hiszen ezek a fentebb említett tanult viselkedésmintázataink. Akár serdülőkorban, akár az első gyermek születése körül megjelenik az a mindenki számára ismerős érzés: „én majd másképp csinálom!”, de kapcsolatainkban, szülői viselkedésünkben újra élednek a múlt mintái. Hasonló ezen mintázat követése, amikor tudattalanul törekszünk arra, hogy a transzgenerációs traumákat feloldjuk. Az ismétlődő kapcsolati mintázatokat azonban nem olyan könnyű elkerülni, hiszen ha ebben szocializálódott valaki, számára akkor is ez lesz a természetes és a megszokott, még ha úgy is érzi, neki sikerülhet mindenkit megváltoztatni, ellenben erre nincs mintája. Maga a vágy erre erős motiváció és esély a változásra a pszichológusi munka során.
Talán az egyik legmérgezőbb jelenség a tabusított, titkos események, történetek egy család életében (öngyilkosság, abúzus, családi konfliktusok, örökbefogadás stb.), sejtések és hallgatások övezik. Elkerülhetetlen, hogy tünetet okozzon a következő generációban: feszültséget, szorongást, pszichoszomatikus tüneteket. Olyan feszült, fojtogató légkört képes teremteni a kapcsolatokban, ami mindent áthat, ezt pedig a tudattalanunk már hamarabb sejti, még mielőtt tudatosulna.
Van kiút az örökölt terhekből
A transzgenerációs traumák hosszú folyamatként jelennek meg, így a feldolgozás sem az egyik pillanatról a másikra történik meg, de lehetnek olyan felemelő, feloldozást jelentő felismerések, melyek szó szerint levegőhöz juttatják a sokszor fuldokló klienst. Az önismereti folyamat segít tisztázni, mi az, ami róla szól, és mi lehet a családi trauma. A veszteségfeldolgozás során pedig szembesülünk a gyászfolyamattal: mikor valami végérvényesen megváltozik, az élet sosem lesz már a régi. Nagyon sokat számít az, ha végre egy szakembernek valaki képes kimondani a sokszor megfogalmazhatatlan félelmeit, gondolatait. Ezeket az érzéseket, gondolatokat sokáig lehet tagadni és hárítani, ahogy arra a tabuk hatásainál utaltam. Nagy szerepe van ezeken kívül annak is, ha megélhetjük a haragot, a dühöt, a tehetetlenséget a fájdalmaink mellett.
A személyiségünk nagymértékben meghatározza, hogyan alkalmazkodunk a környezethez, kihívásokhoz, konfliktusokhoz. Egyes vonásaink a szociális interakciók hatására megváltoztathatók, mint például értékrendek, attitűdök. A pszichológussal végzett munka során fejleszthető az önismeret, az én-erősítő hatás, illetve növelhető a bizalom, az együttműködés és a tolerancia. A szociális és érzelmi kompetencia fejlődésében, mint már fentebb említettem, öröklött és tanult komponensek egyaránt szerepet játszanak. Az ülések egyik fókusza, hogy feldolgozzuk azt az élethelyzetet is, amibe került az egyén.
A transzgenerációs trauma feltárásának folyamata önmagában is egyfajta krízist jelent az egyén életében, így kríziskezelési tevékenységet követel. Hatékonyan kell bejósolni a beilleszkedésre, viselkedésre vonatkozó megállapításainkat, egyben segíteni az adapáció folyamatát. Solomon Asch, Milgram, illetve Zimbardo klasszikus kísérletei mind rámutattak arra, mennyire tévedünk abban, hogy életünket mindig irányítani tudjuk, független a körülményektől. A kontrollvesztett állapot, krízishelyzet átélése tehát a személyiségre is hatással vannak. Ezen hatásokat nem tudjuk kivédeni, mivel ezek a körülményektől függnek, ilyenkor ezeknek van erős hatása a megnyilvánuló viselkedésre: természetes, ha úgy érezzük, a trauma tudatosítása és a gyógyulás során felborul az életünk, „mintha nem is velem történne” érzés jelenhet meg.
Frankl, a logoterápia megteremtője szerint a lét értelmére való törekvés minden ember sajátja, és csak az ember sajátja. A transzgenerációs traumák feltárásában, az arra való reflexióban is megfogalmazódott az a tézis, melyről Frankl is írt: választási lehetőségeink ugyan adottak bizonyos keretek között, de maga a választás lehetősége mindig megmarad, nem determinált az életünk során, vagyis ez a „szellem dacoló hatalma”.
A reziliencia ereje
A reziliens személyiség kialakulásában, mint említettem, meghatározó a gyermekkor, a család és a tágabb közösség. Alapvetően két feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a gyermek a nehéz helyzetekben is adaptív stratégiákat alakítson ki. Egyrészt a biztonságos, gondoskodó, támogatást nyújtó környezet, másrészt a képességeknek megfelelő elvárások. A pozitív visszajelzések öngerjesztő körként működnek, a gyermek önbizalma megerősödik, önértékelése pozitív lesz, és képes lesz ennek megfelelően is viselkedni. Az elvárások, követelmények teremtik meg azokat a helyzeteket, melyek kihívást jelentenek a gyermek számára, és megoldásukra új és változatos stratégiákat kell kidolgoznia. A családhoz és a közösséghez való kötődés biztonságot ad, a sikeres teljesítés pedig megerősíti kontrollérzetét önmaga és élete irányítása felett.
A diszpozicionális optimizmus, mint személyiségjellemző, szorosan kapcsolódik a jó egészségi állapothoz. Az optimista attitűd csökkenti a stresszválasz intenzitását, élettani, érzelmi és kognitív szinten egyaránt. Mintegy pufferként védi ki a stresszor ártalmas hatásait azáltal, hogy a nemkívánatos eseményt külső, átmeneti okoknak tulajdonítja (szemben a tanult tehetetlenség attribúciójával). Számos vizsgálat bizonyítja, hogy az optimizmus szignifikánsan összefügg a betegségek kedvezőbb lefolyásával, hosszabb túléléssel, jobb életminőséggel. Az optimista beállítódás tehát enyhíti a traumák és betegségek károsító hatását.
A tanult leleményesség egy olyan pszichológiai önszabályozó képesség, amely segít hatékonyan megbirkózni a stresszel és a nehéz élethelyzetekkel. Ez a tanult tehetetlenség ellentéte: ahelyett, hogy feladná valaki a küzdelmet, proaktívan keresi a megoldásokat, kontrollálja az érzelmeit és bízik a képességeiben. Azzal, hogy jelentéstulajdonítást adunk gondolatainknak, világnézetünknek, érzelmeinknek, félelmeinknek, megfogalmazzuk a veszteségeinket, egyúttal előrevetítenek egy-egy helyzetet, melyben már szabadon dönthetünk. A szabad akarat gondolati szinten való megélése pedig csökkentheti a tanult tehetetlenség megerősödését.
Az ellenálló, „szívós” személyiség koncepcióját Kobasa dolgozta ki. Olyan személyiségtípust jelez, aki saját fejlődése, növekedése javára tudja felhasználni a stresszhelyzeteket. A szívós egyén az életet változásában tekinti, ahol a különböző helyzetekben szabad döntési lehetősége van, és választásai felelősséggel járnak. Három összetevője van: elkötelezettség, kontroll és kihívás. Az elkötelezettség azt jelenti, hogy az egyén tudatosan tekint önmagára és céljaira. Hisz önmagában, tetteiben, értékeiben és céljaiban, képes tudatosan alakítani életét és környezetét. A kontroll a személyes hatékonyságára utal. A szívós egyén belső kontrollal rendelkezik, vagyis meg van győződve arról, hogy lehetősége van tenni a jóllétéért, boldogságáért, egészségéért, vállalva cselekedeteinek felelősségét is. A kihívás a stresszhez való viszonyt jelzi: egy stresszhelyzet kihívásként való értékelése csökkenti az ártalmas stresszválasz mértékét.
Az élet új jelentése
A transzgenerációs traumák feldolgozásában sokat segíthet az irodalomterápia. Egy kedves kortárs író barátom, Rozványi Dávid: Boldogságbolt című novelláját ajánlom az egyéni életcélok megfogalmazásának feladatához. Az egzisztenciális pszichoterápia fókusza maga a létkérdés, az élet értelmének keresése, az egyéni felelősség és döntés hangsúlyozása. Az életben előforduló, elkerülhetetlen és megoldandó problémákkal való szembesülés a novella központi mondanivalója. A novella folytatása, Rozványi Dávid: Boldogtalanságbolt című művében a fókusz áthelyeződött a kudarcok, csalódások átélésére, és az abból való kiútkeresésre is. Hasznos, ha keresünk fontos személyeket, mint mentorokat életünkben.
Az irodalmi szövegek tehát gyógyítani is tudnak. Azok, akik leírják, vagy „kimondják a rettenetet”: ezzel az érzéseket megfogalmazhatóvá és irányíthatóvá teszik. Az irodalmi művek gyógyító erővel bírnak, mivel egy-egy műben gyakran ráismerünk saját történetünkre, mely bátorító, sokszor felszabadító érzéssel jár. Ajánlom Moretti Magdolna – Németh Attila: „…ki szépen kimondja a rettenetet, azzal föl is oldja” – PSYrodalmi szöveggyűjteményét egy ilyen élményhez.
A Szemben a nappal című könyv a világhírű amerikai egzisztenciális pszichiáter, Irvin D. Yalom műve, amely a halálfélelem és a halálszorongás leküzdésével foglalkozik. A szerző szerint a halál tudatosítása nem a depresszióhoz vezető út, hanem segít, hogy tartalmasabb, őszintébb és értékesebb életet éljünk.
Zárszóként azt tartom a legfontosabbnak, amit sosem szabad elfelejtenünk: hogy a fent leírtak mennyire determinálnak bennünket, függ az egyéni akarattól és döntéseink sorától is. A poszttraumás növekedés során lehetőségünk van arra, hogy új célokat és értelmet adjunk életünknek, történeteinknek, értékrendünk letisztulhat, és az élet értékeire egész másképp fogunk tekinteni. Az, hogy milyen a világ, valójában nagyrészt saját felfogásunkon is múlik.
GÁLOSI NATÁLIA
szakpszichológus
https://galosinatalia.hu/
Gálosi Natália
Felhasznált irodalom
Christyn L. és mtsai: A társas támogatás érzékelése skála kifejlesztése és validálása, 2000
Frankl, V. E.: Mégis mondj igent az életre!, Európa Könyvkiadó Kft., 2018
Oláh A.: Érzelmek, megküzdés és optimális élmény, Trefort, Budapest, 2015
Orvos-Tóth N.: Örökölt sors, Jelenkor Kiadó, 2025
Zimbardo, P.: A Lucifer-hatás. Ab-Ovo, Budapest, 2007
Zsolnai A.-Kasik L. (szerk.): A szociális kompetencia fejlesztésének elméleti és gyakorlati alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2010
https://rozvanyi.wixsite.com/rozvanyi
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A Rák Ellen- Az Emberért, A Holnapért Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! Az alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
You must be logged in to post a comment.