Elhallgatás, kegyes hazugság sokak számára jelent egyfajta rosszul értelmezett „elintézést” a hibásan végzett dolgaikat illetően. Holott az csak időhúzás, talán maguk is tudják, hogy egyszer minden kár, minden rossz tett kiderül, és akkor még a hazugságuk is tetézi a bajt. És ami még inkább fokozza a kellemetlen helyzetet, hogy az ilyen „elhallgatók” a maguk „önigazolására” szokták kézlegyintéssel mondani: „Mondj igazat, betörik a fejed” és ezzel azt gondolják, hogy elintézték a hazugságukat és azt is, amit palástolni kívántak a hazugsággal…
Bizonyára ismerős sokunknál pro és kontra az ilyen kellemetlen szituáció, amikor elhallgatják az igazságot a tévedéseikről, károkozásaikról, mérgező kapcsolataik fenntartásáról, és pont az előtt titkolóznak, sunnyognak, aki helyre tehetné életük elhibázott szakaszát. A sunyiskodással, tetteik fel nem vállalásával azt hiszik elkerülhetik a szembesítést, illetve megússzák a felelősségre vonást. Ha viszont kegyes hazugságok, elhallgatások álvédőhálóján törik a fejüket folyamatosan benne maradnak a rosszban… így a hazugsághálóban hibát hibára halmoznak. És ez bibliai ítélet: „bűnünk halmazati büntetése egy újabb bűnünk”. Jelen esetben a kegyeshazugságok gyártása gyáva tett, a felelősségvállalás, szembesülés elkerülése okából.
Szentírás a legkisebb mértékben sem ismeri el a sunnyogást, titkolózást és az önvédelmi ködösítést. Ám a teológia és maga a bibliai kijelentés ismer olyan határhelyzeteket, ahol az élet védelme és Isten titokzatos pedagógiája felülírja a betű szerinti, száraz igazságközlést. Ezt a szövevényes fonalat kell most tiszta, gyakorlati példákkal szétválasztanunk.
A bűntudat és a mindennapok sunnyogása
A Biblia alapállása megalkuvás nélküli. Az őszintétlenség és a bűn eltitkolása nem csupán erkölcsi vétek, hanem konkrét fizikai megsemmisülés. A bűnvallás legmonumentálisabb példája a 32. és az 51. zsoltár, ahol Dávid király drámája tárul elénk. Miután elkövette szörnyű bűnét – a Betsabéval való paráznaságot, majd a nő férjének, a hűséges Uriásnak a harctéri halálba küldését –, Dávid hallgatott és sunnyogott. A zsoltáríró a legfélelmetesebb pszichoszomatikus állapotot rögzíti ebből a korszakból: „Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim a mindennapi jajgatás miatt.” Amíg a bűnt eltitkoljuk, a test húsbörtöne fellázad.
Hozzuk le ezt a mindennapi gyakorlat szintjére. Ha a munkahelyünkön elrontunk egy komoly projektet, vagy otthon véletlenül összetörjük a családi ereklyét, és a felelősségre vonás elől gyáván elsunnyogjuk a dolgot, letagadjuk a hibát abban a hamis hitben, hogy „ez csak egy kegyes füllentés, amivel megkímélem a főnököm vagy a hozzátartozóm idegeit”. Nos ekkor valójában rombolunk. Ez nem kegyesség, hanem gyávaság és a számonkérő egyfajta lenézése. A letagadott hiba és a sunnyogás rágni kezdi a kapcsolatokat és a bizalom szétmállik, akárcsak Dávid csontjai.
Amikor az igazság gyógyszer
A tapintat és az adagolás művészi szintre emelése keveseknek adatik meg. A valóban „kegyes” vagy tapintatos elhallgatásnak ott van helye, ahol a nyers, kíméletlen igazság azonnali, brutális közlése nagyobb pusztítást végezne, mint a késleltetés. Gondoljunk egy orvosi diagnózisra, ha egy gyengébb szívű paciensnek az orvos kíméletlenül, egyetlen rideg mondattal az arcába mondja a legsúlyosabb, halálos diagnózist, a sokk azonnal végezhet vele. Jézus maga is ismeri a tapintat fegyelmét, amikor azt mondja a tanítványainak: „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem bírjátok elviselni.”
Ilyenkor az igazság elhallgatása vagy finomítása nem a valóság megcsalása, hanem az igazság adagolása. A keserű pirulát apránként kell beadni, felkészítve a másik lelkét, mert ha a nyers valóság felkészületlenül éri, a későbbi csalódás és a valósággal való szembesülés még nagyobb, visszafordíthatatlan kárt okoz a pszichéjében. Az igazság gyógyszer, ám ha rossz időben, túl nagy dózisban adják be, nem gyógyít, hanem mérgez.
Szükséghazugság az élet védelmében
A Szentírás éles határvonalat húz, amikor az igazság megmásítása életek megmentésére szolgál, a biblia-tudomány ilyenkor szükséghazugságról beszél, amelyet Isten kifejezetten jutalmaz.
Ráháb és a kémek
Amikor Jerikóban Ráháb elrejti az izraelita kémeket és a király poroszlóinak azt hazudja, hogy a férfiak már elhagyták a várost, Isten az életek megmentéstét és a hitét jutalmazza.
Az isteni akarat paradoxonjai, amikor a betű hazudik, de a Szellem igaz
Most érkeztünk el a legmélyebb, legizgalmasabb bibliai ellentmondásokhoz, amelyek teljesen összezavarhatnak minket, ha csak a betű szintjén nézzük az Írást.
Jónás és Ninive próféciája
Isten parancsára Jónás végig kiáltja a várost: „Még negyven nap, és elpusztul Ninive!” Ez egy betű szerinti, kategorikus kijelentés arról, ami történni fog. Ám a niniveiek bűnbánatot tartanak, hamut szórnak a fejükre, és Isten megkíméli a várost. Jónás meg is haragszik, mert úgy érzi, a próféciája „hazugsággá”, hiteltelenné vált.
Ninive pusztulásának kinyilatkoztatása nem egy statikus, megváltozhatatlan jövőkép volt, hanem egy pedagógiai, feltételes ítélet! Isten nem hazudott, amikor Jónással a pusztulást prédikáltatta, a fenyegetés célja éppen a bűnbánat kicsikarása volt. A betű szerinti állítás megváltozása mögött az isteni Kegyelem és Irgalom változhatatlan törvénye ragyog: Isten akarata a megbocsátás és a prófétai szó eszközként szolgált ennek eléréséhez.
A két fiú példázata (Máté 21)
Jézus példázatában az apa kiküldi fiait a szőlőbe. Az első azt mondja: „Nem akarok”, de később meggondolja magát, megbánja és elmegy dolgozni. A második azt mondja: „Megyek, uram”, de nem megy el. Jézus megkérdezi: „E kettő közül melyik teljesítette az apa akaratát?” A válasz egyértelmű, az első.
Ebben a példázatban a hazugság és a formális szó felett Isten szinte szemet huny, mert nem a szóbeli igazságközlés a lényeg, hanem az Isten akaratának tényleges megcselekvése! A második fiú formálisan „igazat” mondott s engedelmesnek tűnt, de a tetteivel hazudott. Az első fiú szava ugyan sértő és formálisan helytelen volt, de a bűnbánat és a cselekedet igazzá tette őt. A vámszedők és a parázna nők (az első fiú) közelebb állnak az Isten Országához, mint a formálisan makulátlan, de tétlen farizeusok (a második fiú).
A bibliai és a hétköznapi élethelyzetek is megmutatják, hogy önmagunk védelmére, a gyávaságunk elfedésére sunyítani, füllenteni vagy a számonkérést elkerülni szigorúan tilos. Meg kell vallanunk a hibát, vállalni kell a rosszcselekedet minden velejáróját, még ha „be is törik a fejünket”.
Ám amikor a háttérben az élet védelme, az üldözöttek oltalmazása, a tapintatos szeretet és mindenekfelett Isten akaratának a tényleges, gyakorlati végrehajtása áll, a betű szerinti formalitás elenyészik, és a Szellem magasabb rendű, életadó Igazsága diadalmaskodik.
Batári Gábor
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A Rák Ellen- Az Emberért, A Holnapért Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! Az alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
You must be logged in to post a comment.