Márkus László Kossuth- és háromszoros Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész.
Márkus László sokoldalú, sajátos humorú, rendkívül tehetséges művész volt, a 20. századi magyar színház- és filmművészet kimagasló alakja. Maradandó alakításokkal írta be magát a történelembe, talentuma vitathatatlan. Zsigerből tudta, hogyan kell jó kedvre deríteni a közönséget, de ahhoz is nagyon értett, hogyan kell könnyeket csalni a néző szemébe. Végtelenül rajongott az édesanyjáért, társat nem keresett, egész életében csak a színészet érdekelte, imádott híres lenni. Már életében legenda volt, sírfeliratán ez áll: „Nyugodj békében Színészkirály.”
1927. június 10-én született Budapesten. Édesapja Márkus Endre, egy fakereskedelmi részvénytársaság cégvezetője, malomtulajdonos, édesanyja Fleischmann Margit, jómódú pozsonyi kereskedőcsalád gyermeke. A család nagypolgári életet élt, a cselédek mellett alkalmaztak egy nevelőnőt is, akitől németül tanult. A szülők 12 év házasság után elváltak. Édesanyja 1946-ban feleségül ment Fráter Gedeonhoz, az Operaház karnagyához, akit Márkus László apjaként szeretett és aki kapcsolatai révén később segített nevelt fiának bejutni a Színművészeti Főiskolára. Mióta az eszét tudta, csak a színészet érdekelte. Ez meg is látszott a tanulmányi eredményén, a nyolc osztályt is nagy szenvedések árán, többszöri iskolaváltás után sikerült elvégeznie. Idejének legnagyobb részét az iskolapad helyett a moziban töltötte.
A nyilasuralom alatt édesanyjával a származásuk miatt többször a Dunához vezényelték, de a tudattalan, mélyen munkáló életösztön valamiféle misztikus eredményeként mindannyiszor megmenekültek. A háború végén apjához költözött Szegedre, ott fejezte be a gimnáziumot, ez rossz teljesítménye miatt addig sehol sem sikerült. Végül tehetős édesapja segítségével tudta letenni az érettségit, aki végső elkeseredésében drága magántanárokat fogadott fia mellé. Ezután kezdett magánszínjátszásra járni Lehotay Árpádhoz, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatójához. Édesapja azzal a feltétellel járult csak hozzá, hogyha közben az ő malmában molnárinasnak tanul. Egy évig dolgozott a malomban, majd a színészet felé fordult.
1945. december 21-én lépett először a világot jelentő deszkákra Zilahy Lajos: Tizenkettedik óra című darabjában. 1947-ben elsőre felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, osztályfőnöke Lehotay Árpád volt. Vizsgafellépése előtt nem sokkal édesapjával együtt kitelepítették a Békés megyei Okányba, mert apját fakereskedő-malomtulajdonosként a rendszer ellenségének tartották. Márkus érdekében a nagyhatalmú Major Tamás lépett közbe, aki kapcsolatait mozgósítva néhány nap elteltével hazamenekítette őket. 1951-ben megszerezte színész diplomáját.
Ezután behívták katonának, de rosszullétei miatt a szolgálat nehezebb részeit nem kellett teljesítenie. 1951. november 1-jén szerződést kapott a Csokonai Színházba. Hat éven át játszott Debrecenben, majd 1957-ben a Madách Színház társulatának lett tagja, melyhez haláláig hűséges maradt. Itt alakított főszerepet a Moliére-sorozat minden darabjában, játszott Shakespeare-t, Csehovot és G. B. Shaw-t. Bohózatokban, vígjátékokban, drámai művek színrevitelében is kiválóan helyt állt. Számos karaktert formált meg filmeken, emlékezetes a Meztelen diplomata főszerepe és Az ötödik pecsétben nyújtott alakítása.
Szívesen énekelt sanzonokat, operetteket – két lemeze is megjelent -, gyakran lépett fel a rádió és a televízió kabaréműsoraiban, sőt két népszerű rajzfilmfigura, Béni és Kukori is az ő hangján szólalt meg. Nem válogatott a szerepek között, imádott játszani nemcsak a színpadon, az életben is: úgy öltözött, úgy viselkedett, hogy magára vonja az emberek figyelmét, sztárallűrként parfümöket, pecsétgyűrűket és öltönyöket gyűjtött. Mindenhol, mindenkivel megtalálta a közös hangot. Karácsonykor végigjárta a boltokat, és szinte minden ismerősének vett valami ajándékot.
Magányos volt és szeretetéhes, de mert bőkezű lenni magával és másokkal is. A színésznők közül Dajka Margitot és Kiss Manyit tartotta a legtöbbre, a színészek közül pedig Csortos Gyula, Somlay Artúr és Pécsi Sándor voltak a barátai és bálványai. Kiss Manyi és Pécsi Sándor halála után a legmélyebb kapcsolatot már csak édesanyjával ápolta. Külön lakásban, de egymáshoz közel laktak. Nem nősült meg, gyermeke sem született, mindvégig édesanyja jelentette számára a családot. Imádott utazni, szinte minden nyáron külföldre ment, elismert színészként kapott útlevelet. A legjobban Londont és Párizst szerette.
1975 őszén kezdtek mutatkozni nála először súlyos betegségének jelei. Hipochonder volt, ám amikor orvosa közölte vele, hogy leukémiában szenved, nem omlott össze, hanem élni akart, túlélni a halált. Zokszó nélkül viselte a kezeléseket. 1982-ben megműtötték, vészesen lefogyott, de szenvedélyes életszeretete, életigenlése átmeneti gyógyulást hozott, három bemutatóra még visszatért a színpadra. „Megfogadtam, hogy rettentőn fogok örülni az életnek” – nyilatkozta egyszer.
Háromszor kapta meg a Jászai Mari-díjat (1956, 1963, 1972), a Kossuth-díjat viszont viszonylag megkésve, már nagybetegen, csak 1983-ban vehette át. 1984-ben jelent meg Harangozó Márta vele készített interjúkötete. 1985. december 30-án a Kongresszusi Központ öltözőjében, a szilveszteri tévéműsor főpróbáján lett rosszul. A percekkel később kiérkező mentő a Tétényi út kórházba vitte a színészt, de már soha nem tért magához, 58 évesen hunyt el szívrohamban.
Márkus Lászlót a Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra 1986. január 15-én. Sírján azóta is gyakran van friss virág.
FŐBB SZEREPEI
Színház
Achard: A bolond lány – Sévigné; Brecht: Koldusopera – Tigris Brown; Csehov: Cseresznyéskert – Piscsik; Csehov: Három nővér – Kuligin; Dürrenmatt: A nagy Romulus – Romulus; Gogol: A revizor – Hlesztakov; Gorkij: Éjjeli menedékhely – báró; Hubay Miklós: Néró játszik – Néró; Huszka Jenő: Gül Baba – Zülfikár; Kálmán Imre: Csárdáskirálynő – Bóni; Molière: Tudós nők – Trissotin; Molière: Tartuffe – Orgon; Molière: Fösvény – Harpagon; Molnár Ferenc: A hattyú – Albert herceg; Molnár Ferenc: Játék a kastélyban – Turai; Molnár Ferenc: Ibolya – Színigazgató; Molnár Ferenc: A doktor úr – dr. Sárkány; Shakespeare: Othello – Rodrigo; Shakespeare: Hamlet – Claudius; Shakespeare: Rómeó és Júlia – Benvolio; Shakespeare: III. Richárd – Buckingham; Shakespeare: Ahogy tetszik – Jacques; Shaw: Szent Johanna – Warwick grófja; Szabó Magda: Régimódi történet – Jablonczay Kálmán; Szakonyi Károly: Adáshiba – Bódog
Játékfilmek
Ütközet békében (1951); Bakaruhában (1957); Szent Péter esernyője (1958); Vasvirág (1958); A Noszty fiú esete Tóth Marival (1960); Házasságból elégséges (1961); Két félidő a pokolban (1961); Az utolsó vacsora (1962); Meztelen diplomata (1963); A kőszívű ember fiai 1-2. (1964); A tizedes meg a többiek (1965); Egy magyar nábob (1966); Nem várok holnapig (1967); Egri csillagok 1-2. (1968); Mi lesz veled Eszterke? (1968); A gyilkos a házban van (1970); Régi idők focija (1973); Az ötödik pecsét (1976); Fekete gyémántok (1976); Kísértet Lublón (1976); Dóra jelenti (1978); Kojak Budapesten (1980); A névtelen vár (1982)
Tévéfilmek, televíziós sorozatok
Mici néni harmadik élete (1964); Én, Strasznov Ignác, a szélhámos (1966); Nem vagyunk angyalok (1966); Régi nyár (1969); Üvegkalitka (1970); Régi idők mozija (1971); Egy óra múlva itt vagyok (1971); Bob herceg (1972); Sólyom a sasfészekben (1973); Felelet 1-8. (1975); Lili bárónő (1975); Maya (1978); Mi muzsikus lelkek (1981); A szabin nők elrablása (1976); A kisfiú meg az oroszlánok (1979); Nőuralom (1982); Kaviár és lencse (1984); A kertész kutyája (1985)
Batári Gábor
*** *** *** ***
Ha tetszett a cikk, kérjük támogasd A Rák Ellen- Az Emberért, A Holnapért Társadalmi Alapítvány munkáját, hogy tovább működtethessük az Életigenlők rákellenes médiaportált, kiadhassuk az Életigenlők magazint, egészségfesztivált, konferenciákat szervezhessünk, onko-segítő telefonos tanácsadással segíthessünk! Az alapítványról a rakellen.hu weboldalon találsz bővebb információkat, pénzbeli támogatás a 11713005-20034986-00000000 számlaszámon, 1%-os rendelkezés május 20-ig a 19009557-2-43 adószámmal lehetséges. Köszönjük!
